1. rész ~Csakhogy tudjam mivel állok szemben!

-  Alicia... Alicia Green - fogunk kezet mosolyogva.
-  Scooter Braun. Nagyon örvendek.
-  Szintúgy. Miben segíthetek? - ülök le a fonott székek egyikére.
-  Megbízható forrásokból tudom, hogy tud nekünk segíteni.
-  Miben? - ismétlem kedvesen.
-  Justinnal kapcsolatban... - halkul el a hangja. Fél, hogy akárki meghallhatja. Egy kávézóban ülünk. A nap süt, mindenki kinn van a teraszon, rajtunk kívül egy idős házaspár pihen a bárnál.
-  Valami baj van vele? - hajolok kicsit közelebb.
-  Hát... Nehezen viseli ezt az egészet és félek, hogy nem fogja bírni...
-  Értem - bólintok komoran.
-  Egyre több hülyeseget csinál, szóval szeretném megakadályozni a végső összeroppanást.
-  Rendben. Küldje hozzám hetente négyszer. Hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap délelőtt. Hétvégén 11-kor, hétköznapokon délután 6-ra, így jó?
-  Köszönöm, persze - enyhül meg Scooter arca.
-  Nincs mit, akkor beszélgessünk egy kicsit Justinról - dőlök hátra kényelmesen és összekulcsolom a bokámat.
  -  Jó - bólint.
  -  Csak hogy tudjam mivel állok szemben... - vágom rá, mire felnevetünk.
-  Alapvetően nehéz eset. Makacs, nem fogad el segítséget, mert gyengeségnek érzi, amit ki nem állhat. Nem hallgat másra, mindig csak a saját feje után megy. Nehezen lehet a bizalmába férkőzni, de akinek sikerül, annak mindent elmond. Jobb belátásra kellene bírni. Az alkohol, a cigi, és a drogok nem jók semmire. Teljesen magába van fordulva, és ez a fizikai állapotara is hatással van. A legutóbb rosszul lett és... és... áh... - temeti arcát a tenyerébe.
-  Értem. Ne aggódjon! Segítek. Hisz az a dolgom - veregetem meg a vállát.
-  Mikor jöhet előszor? - néz fel.
-  Ma kedd van. Holnap 6?
-  Tökéletes - mosolyogja. Kezet fogunk, majd elmegy.