16. rész ~Akkor vége!

Arik vagytok <3 2komi utan resz:$

   Mikor reggel kinyitom a szemem, azt sem tudom, hogy hol vagyok. Aztán leesik, hogy a földön. Próbálom mérlegelni a helyzetet, aztán rádöbbenek. A kanapén aludtunk el. Kicsi volt a hely, valószínűleg leestem. Felállok és bemegyek a fürdőbe. Lezuhanyzok, megmosakszok, majd felöltözök. Türkizkék ing, fehér trikó és bézs farmer. A hajam feltekerem egy gyors kontyba, hogy most ne fújja szét a szél. Belebújok a barna bőrdzsekimbe és Marten's-embe, majd kilépek az ajtón.
   Az utcán megcsap a hideg. A hajnal még csípős. Korán keltem. Ezt onnan tudom, hogy most nyit a pékség. Bemegyek, veszek két kicsi bagettet. Ahogy belépek, a frissen sült kenyér illata csapja meg az orrom.
  -  Jó reggelt! - köszönök, mire a bácsi mosolyogva int egyet. Kiveszem a bagetteket és a kasszához lépek. A bácsi kezébe nyomom a pénzt, ő pedig egy zacskót vesz elő, majd egy piros nyalókát.
  -  Ön az első ma - teszi le elém mosolyogva -, legyen szép napja!
  -  Önnek is - mondom meghatottan. - Köszönöm, viszlát! - nem hallom, hogy visszaköszönne, de már nem is figyelek. A cseresznyés nyalókámat próbálom kibontani, ami végül sikerül is. Aztán bemegyek a kávézóba kávéért. Mikor belépek, felnevetek. Justin jön kifelé két gőzölgő pohárral a kezében.
  -  Szia Cica! - mosolyodik el, majd meg akar csókolni, de a nyalókám útban van. - Lecseréltél? - kacsint.
  -  Le én - vigyorgok, majd kiveszem a számból a nyalókát és hagyom, hogy befejezze amit elkezdett.
    Leülünk az egyik kinti padra, hogy megreggelizzünk.
  -  Mikor reggel felkeltem, nem tudtam hol vagy. Először a kanapé alatt néztem meg. Utána az ágyban, végül a fürdőben. Mivel sehol nem voltál, gondoltam lejöttél. De a telefonod otthon hagytad. És kerestek... - mondja kuncogva.
  -  Ki volt az? - vágom rá rögtön.
  -  Jake... - böki ki röhögve.
  -  Mit akart? - kérdezem mosolyogva.
  -  "Alicia, most már otthon vagy? Mert akkor elmehetnénk kávézni!" - mondja nyávogva. - Erre én: "Bocs, de dolga van. Nem ér rá, csak nekem!"
  -  Mit reagált? - kérdezem vigyorogva.
  - "Hol van? Most azonnal beszélni akarok vele! Add neki oda a telefont!" Aztán kinyomtam. Azóta folyamatosan hív - nyomja a kezembe a lenémított telefonom.
  -  Negyvenhét nem fogadott hívás? - kerekedik el a szemem.
  -  Én mondtam - harap bele Justin a meleg bagettbe. Én még mindig a nyalókámmal vagyok elfoglalva.
  -  Nem fáj a hátad? - kérdezem.
  -  Nem - mosolyog. Aztán ismét csörögni kezd a telefonom.
  -  Jake az - folytom vissza a nevetést.
  -  Vedd fel - kéri Justin, mire fogadom a hívást.
  -  Szia, mondjad! - szólok bele.
  -  Alicia! Úgy aggódtam érted! Azt hittem, hogy elraboltak! - mondja, mire Justin a két tenyerét a szájára tapasztja, hogy ne nevessen fel hangosan. Helyette olyan hangokat ad ki, mint egy fuldokló bálna. Mert az tényleg sokkal jobb...
  -  Csak fürdödtem. Ki rabolt volna el?
  -  Nem tudom, az előbb valami ijesztő pasi vette fel. Azt mondta, hogy csak az övé vagy... Meg ilyenek.
  -  Az lehetetlen. A telefon itt volt bent a farmerom zsebében.
  -  Uram Isten! Hívom a zsarukat! - kiáltja, mire Justinból kitör a röhögés és inkább arrébb megy. Én sem bírom már sokáig.
  -  Nem kell, tudom ki vette fel...
  -  Ki volt az?
  -  Az apám. Most pedig hagyj. Légyszi ne is hívj többet. Szakítok veled... - mondom fuldokolva a visszatartott nevetéstől.
  -  Mi? Nem...
  -  De, sajnálom...
  -  Ribanc!
  -  Most a lelkembe tiportál - mondom cinikusan. Justin visszajön.
  -  Akkor vége, hagyjál - és kinyom. Nevetni kezdek.
  -  Szegény - sóhajtok.
  -  Barom. Velem sokkal jobban jársz - karolja át a vállam.
  -  Tudom! - vágom rá.
  -  Akkor mit csinálunk ma?
  -  Hát... Még kitalálom - mosolygok. Felnevet, majd nyom egy puszit az orromra.