2013. április 18., csütörtök

19. rész ~Gracie

Puszi a komikért:* 3 után kövi:$

   Mikor hazaérek, Justin TV-zik. Fáradtan rogyok le mellé a kanapéra. A képernyőre pillantok. CNN.
  -  Ugye te vitted el a kocsim? - fordul felém furcsán. Majd megvakarja a feje tetejét.
  -  Igen - nyomom a kezébe fáradtan a kocsikulcsot.
  -  Hol voltál? - karol át mosolyogva. A vállára hajtom a fejem. Igyekszem nem elaludni.
  -  Itt-ott... - ásítok egyet. - Vettem sütit a Mikulásnak... - motyogom álmosan, mire felnevet.
  -  Én is!
  -  Akkor az egyik adagot megesszük - mosolyodok el.
  -  Meg! Miért van kutyaszagod? - ráncolja a szemöldökét. Megdermedek.
  -  Claire-nél voltam - bököm ki.
  -  Aha - mosolyog. Nyom egy puszit a fejem búbjára. Megkönnyebbülten felsóhajtok, majd lassan elalszok.
   Mikor kinyitom a szemem, riadtan pislogok az órára. Fél tíz. Justin eltűnt mellőlem, legalábbis egyedül fekszek a kanapén. Nem habozok. Gyorsan átveszem az egyik fekete farmerom, a kedvenc kötött pulcsim és belebújok a Marten's-embe. A hajam kiengedem, mert már nagyon fáj tőle a fejem és elindulok.
   Megint Justin kocsiját viszem. Reméljük most nem veszi észre. A következő pillanatban pittyegni kezd a telefonom. Előbányászom a zsebemből, közben tekintetem az úton tartom. Megnézem a kijelzőt.
Justin: Akkor már menj el tankolni is! <3
Felnevetek, majd a benzinkút felé veszem az irányt, mondván, kutya nélkül egyszerűbb a tankolás.
   Gyorsan indulok Claire-hez. Le fog járni az a kevés idő, amit tőle kaptam. Kiszállok a kocsiból, majd felszaladok a tornácra és kopogok. A következő pillanatban James, Claire vőlegénye nyitja ki nekem az ajtót.
  -  Alicia! - mosolyodik el, mikor meglát. Gyorsan adok neki két puszit.
  -  A kutya...? - kezdem, de ekkor megjelenik az ajtóban. - Sziaaa! - kapom fel gyorsan. Szegény azt sem tudja, hogy hol van. Aztán James kezébe nyomom a csokit és a Claire-nek szánt Üvöltő szelek egyik régebbi példányát. - Boldog karácsonyt! - mosolygok, majd leszaladok és beszállok a kocsiba, hogy elindulhassak haza.
  -  Na most mi legyen? - gondolkodok hangosan. Majd bekanyarodok az utcánkba.
   Vettem két nagy dobozt. Az egyikbe belefér a pokróc és a párnán kívül minden, a másikba a kutya. Egyik hónom alatt párna, a másik alatt doboz, a kezemben szintén doboz. Huh...
  -  Az mi? - állít meg Justin az ajtóban.
  -  Ruhák - vágom rá gyorsan, majd a kezébe nyomom a Ferrari kulcsát. Megvonja a vállát. Hirtelen kutya tüsszent egyet. Ilyen az én szerencsém.
  -  Ez mi volt? - kérdezi Justin felvont szemöldökkel, mire elmosolyodok.
  -  Megfáztam... - bököm ki az első dolgot, ami az eszembe jut. És nem néz miatta (teljesen) hülyének.
  -  Fura vagy! - ráncolja a homlokát.
  -  Én is szeretlek! - nyomok a szájára egy puszit, majd felsietek az emeletre, vigyázva, hogy semmit ne ejtsek el, mert az kellemetlen lenne. De nem nekem...
   Abba a vendégszobába megyek be, amelyikben én aludtam régebben. Lepakolok az ágyra. A kutya ki is mászik a dobozból. Fáradtan huppanok le mellé.
  -  Szuper... Csomagoljunk! - sóhajtom. Az egyik nagy dobozba gondosan belehajtogatom a takarót. Aztán szépen rápakolom a többi cuccot. A két tálat, a gumilabdát, egy sípoló csirkét és egy plüss Sütiszörnyet.
   Amíg ezt megteszem, a kutyus körülöttem mászkál. Egyszer-egyszer megsimogatom. Aztán megállok pihenni. Már nincs sok hátra. Szépen átkötöm egy masnival a dobozt és kész is. De van még. Fogok egy kicsi zacsit, aminek az elején egy arany karácsonyfa figyel és belerakom a könyvet. Elmosolyodok. Becsúsztatom mellé a levelet.
  -  Veled mi legyen? - fordulok a kutyához. Ráadtam a piros nyakörvet. Nagyon aranyos. - Gyere ide! - mosolygok. Felveszem az ölembe, majd úgy alszunk el a földön.
   Hajnali 4-kor csörög az ébresztő. Ilyenkor Justin is korán kel. Gyerek. A kutyát szépen berakom a dobozba, felcuccolok és lesietek a lépcsőn. A fát már felállítottuk tegnap. A földön, alatta egy szép, kicsi doboz figyel. A kanapén Justin ül. Tudtam, hogy nem fogok tudni korábban kelni, mint ő.  Elmosolyodik, mikor meglát. Teljesen izgatott. Mint egy gyerek.
  -  Ruhát kapok? - vigyorog, mikor meglátja a kezemben a dobozokat, majd odalép hozzám, hogy megcsókoljon.
  -  Boldog karácsonyt! - döntöm a homlokom az övének.
  -  Neked is cica! - nevet fel. Lerakom a cuccokat a fa alá, majd leülök.
  -  Kezdd te!
  -  Rendben! - mosolyodik el. De mikor a kutyás doboz felé nyúl, a teteje leesik és a kutyus mászik ki belőle. Nem bír magával.
  -  Jaaaaaj! - kerekedik el Justin szeme, mikor meglátja, majd felkapja és simogatni kezdi. - Allie! Tudtam, hogy nem fáztál meg! - böki ki, mire felnevetek. Ennyire egyikünk sem hülye... (Elméletileg. Gyakorlatilag teljesen más kérdés...)
  -  Nézd meg a többit is! - bátorítom.
  -  Oké - mosolyog. A kutya lefekszik az ölébe és hamar el is alszik. Kinyitja a másik nagy dobozt. Megnézi, tetszik neki. Aztán következik a legkisebb csomag. Kiveszi a könyvet és a levelet. Elolvassa. Mosolyog, majd rám néz. Aztán megcsókol. Olyan szenvedéllyel, mint még soha.
  -  Szeretlek! - suttogja a fülembe.
  -  Én is téged! - pirulok el.
  -  Nyisd ki a tied! - nógat.
  -  Rendben! - adom meg magam, majd kíváncsian nyúlok a kicsi, lapos doboz felé. Alatta egy szépen félbe hajtott papír van, Justin (szebbik) kézírásával.

Te vagy az én napom!
Jöttél és elűzted a sötétséget!
Köszönöm neked, szeretlek!
Boldog karácsonyt!

Leveszem a tetejét a doboznak. Egy arany lánc van benne, rajta egy arany napocskával. Egyszerű az egész. Olyan napocskát simán rajzol egy négyéves is, de pont ettől olyan különleges. És szép.
  -  Köszönöm - mosolyodok el meghatottan. Justin kiveszi a kezemből és rám adja. Én pedig leveszem a nyakamból Kelly ezüst madarát és láncát, majd a csuklómra tekerem, mint karkötőt. Felfogom a hajam, hogy könnyebben be tudja csatolni.
  -  Jól áll! - állapítja meg, mire felnevetek.
  -  Köszönöm.
  -  Nem, én köszönöm! - néz mélyen a szemembe.
  -  Mi lesz a neve? - simogatom meg pár perccel később a kutya fejét, aki alszik.
  -  Szerintem Gracie! - suttogja, mire elpirulok.

6 megjegyzés: