23. rész ~Pont, mint mi!

Köszi a komikat <3 3után kövi:*

   Mikor reggel felkelek, Justin meztelen mellkasán találom magam. Elmosolyodok, majd felülök. Magam köré tekerem azt a vékony takarót és bevonulok a fürdőbe.
   Gyorsan lezuhanyozok és hajat mosok, majd felöltözök. Fekete farmer és egy csíkos trikó. A hajamat megszárítom, majd egy gyors kontyba tekerem a fejem tetején.
   Mikor kimegyek a hálóba, Justin éppen a plafont bámulja.
  -  Szia! - ugrok rá.
  -  Jó reggelt, Cica! - vigyorodik el, majd megcsókol. Átfordul, hogy fölöttem legyen, de nem nehezedik rám, hanem megtartja magát.
  -  Elmegyek reggeliért - suttogom. Még egyszer megcsókol, majd leszáll rólam, én pedig felállok.
  -  Menj! - mosolyodik el, majd rácsap a fenekemre. Vigyorogva felveszem a barna Marten's-em, majd kimegyek.
   Mikor beszállok a liftbe, valami elképesztően orbitálisan idegesítő szám megy. Mire leérek a földszintre, majd megvadulok. De komolyan.
   El se tudom mondani, hogy mekkora megkönnyebbülés kiszállni a földszinten.
   Mosolyogva köszönök a portásnak, majd kilépek az utcára. Rengetegen vannak. Felteszem a fejhallgatóm és elindítom a zenét. Először a pékségbe kellene mennem, de nem emlékszem, hogy merre van.
   Negyedóra múlva odatalálok. Bent egy öreg néni ül.
  - Jó reggelt! - köszönök, mire integet. Elmosolyodok, majd a pulthoz lépek.
   Már vagy fél órája bent vagyok, de nem tudok választani. Legalábbis Justinnak. Hirtelen, meghallom a bejárat feletti kis csengő halk csilingelését. A következő pillanatban valaki két kézzel belemarkol a fenekembe. Majdnem felsikítok, de ekkor Justin a fülembe suttog:
  -  Egy sima bagett megfelel!
Halkan felnevetek, majd megfordulok. Pilóta napszemüveg van rajta, de ettől függetlenül látom, hogy perverzen emelgeti a szemöldökét. Elmosolyodok, majd fizetek.
   Kéz a kézben lépünk ki a boltból. Beleharapok a csokis croissantomba.
  -  Ilyen sokáig voltam bent? - pislogok.
  -  Nyolckor jöttél el - néz rám jelentősségteljesen.
  -  Most mennyi az idő? - vakarom meg a fejem.
  -  Kilenc óra. Aggódtam - biccent, mire elmosolyodok.
  -  De aranyos vagy! - suttogok, majd megcsókolom, de Justin eltol magától. - Mi az? - kérdem ijedten.
  -  Csoki ízed van! - fintorog, mire hangosan felnevetek, majd megfogom a kezét.
   Már legalább egy órája kint vagyunk, mikor megcsörren a telefonom.
  -  Szia Marie! - mosolygok, majd rácsapok Justin kezére, mert ki akarja verni a kezemből a telefont.
  -  Szia, bejöttök?
  -  Bemenjünk? - kérdezek vissza, majd Justin-ra nézek. Megijedek, mert látom, hogy valami eszébe jut.
  -  Igen! És légyszi valami kaját is hozzatok! - mondja halkan.
  -  Rendben! - nevetek, de a következő pillanatban felsikoltok, Justin pedig kegyetlenül röhögni kezd. Nem tudom honnan szerezte a fagyit, de ez a kedvenc felsőm. Fogta és belenyomta a dekoltázsomba.
  -  Valami baj van? - kérdi Marie ijedten.
  -  Egy óra múlva ott leszünk. Csak előbb megölöm! Szia!
  -  Szia! - nevet, majd kinyomom.
  -  Halott vagy, érted? - mondom dühösen.
  -  Én? - kérdez vissza, majd szaladni kezd. Természetesen én pedig utána. A szökőkutak mellet vagyunk, mikor lefröcskölöm. Csurom víz lesz.
  -  Hát, Kicsim, most már kvittek vagyunk! - törli meg a Ray Ban-ét a pólójába. Nevetve bólintok. Aztán felnéz és elmosolyodik. Szívem hevesen verni kezd. Közelebb lépp hozzám. Átkarolom a nyakát, majd megcsókolom. De elhúzza a fejét és a fülembe suttog:
  -  De, Justin Drew Bieber sosem veszít! - majd nevetve belelök a szökőkútba. De nem számít rá, hogy magammal rántom.
  -  Ahogy én sem! - csókolom meg ismét. Nem jut szóhoz, csak tátog, mint egy hal.
  -  Rossz vagy! - nyögi ki végül, mire lefröcskölöm.
   Elég furán néznek ránk, mikor vizesen megyünk vissza a pékségbe.
   Veszek Marie-nek sajtot és egy csomó bagettet, croissant-t.
  -  Ennyi? - pislog Justin.
  -  Ez nem is sok! - fordulok felé, miután fizetünk.
   Persze haza megyünk előtte átöltözni. Piros farmerben, bézs trikóban és a törtfehér Convers-emben indulunk ismét útnak.
  -  Oké, hagyjuk! Menjünk! - fogja meg a kezem és maga után húz.
   Mikor a taxi megáll a kórház előtt, eszembe jut, hogy tegnap ilyenkor mi volt. Most annyira más az egész. Tudom, hogy rendben vannak, hogy Bob úton van idefele. Megnyugtatóbb az egész, nem pedig olyan idegbeteg kapkodás az egész. Felsóhajtok, majd kiszállok a kocsiból.
   Ugyanaz a recepciós ül bent, mint aki tegnep. Ugyanolyan unott és ugyanúgy végignéz Justinon és ugyanolyan csalódottan mondja meg, hogy hol a legjobb barátnőm. Viszont mi szépen lassan, egy rózsaszín héliumos lufival sétálunk fel. Kopogás nélkül nyitok be.
  -  Sziasztok! - köszön mosolyogva, mikor meglát minket. Szemei felcsillannak, mikor észreveszi a kaját a kezemben.
  -  Hali! Tessék! - rakom le a szatyrot a hasára. Enni kezd.
  -  Wow! Köszönöm! Na, mit csináltatok mióta itt vagytok? - kérdi boldogan. Én elvörösödök és elbújok Justin mellkasába, aki zavartan felnevet és válaszol.
  -  Belekentem egy fagyit a melltartójába, aztán belelöktem egy szökőkútba - mondja röhögve. Marie egy pillanatra abbahagyja az evést és furán néz ránk.
  -  Oké - vonja fel a bal szemöldökét.
  -  Persze a fagyit azalatt, míg veled beszéltem.
  -  Ahaa! - bólint megvilágosultan. Valami leesett neki. Szerintem a "Megölöm" szó. Így már érthető.
   Egy kicsit még beszélgetünk, majd befut Bob is.
  -  Na, mi megyünk! - pattanok fel az ágyról. Justin bólint egyet, majd elköszönünk.
  -  Aranyosak, nem? - mosolyodok el.
  -  Pont, mint mi! - kapja el a derekam, majd hátra dönt és nevetve megcsókol.