24. rész ~Problem?

Pussz a komikért, 4 után rész <3 ne legyetek lusták ;D és bocsi, hogy rövid:(

    Mikor egyszer Kelly megette otthon az összes Nutellát, nagyon összevesztem vele. Kiabáltunk, majd teljesen más, régebbi sérelmeket vágtunk egymás fejéhez. Apa még nem volt otthon. Kelly felszaladt a szobájába, összepakolt, majd közölte, hogy átmegy a barátnőjéhez és ott is alszik. Erre én mit mondtam?
  -  Menjél csak! Vissza se kell jönnöd!
"Menjél csak! Vissza se kell jönnöd..."
Azon az estén láttam utoljára. Soha többet nem jött vissza.
   Szóval, ha valaki igen, akkor én igazán tudom, hogy nem szabad haragban elvállni egymástól. Mert ki tudja, hogy mi történhet...
   De annak ellenére, hogy mind ezzel tisztában vagyok, Justin nem áll velem szóba. Ő Amerikában van, én pedig Európában. Kegyetlen messzire egymástól. Az igazság az, hogy hiányzik. Nagyon. De nem érdekel. Ő hibázott, ő kér bocsánatot. Na jó... Kezdjük az elején!

   Mikor haza érünk, ledőlök a kanapéra. Megint álmos vagyok. Meg éhes. Justin leül mellém, a telefonját az asztalra teszi, majd a fülemhez hajol.
  -  Éhes vagy? - suttogja.
  -  Ühüm - bólintok álmosan. Nyom egy puszit az arcomra, majd kimegy a konyhába. Hallom, hogy dúdol, majd elkezdi csinálni a kaját. A következő pillanatban a telefonja rezegni kezd. Gyorsan elveszem az asztalról, azzal a szándékkal, hogy odaadom Justin-nak. Csak egy pillantást vetek a képernyőre, de megakad rajta a szemem.
Sel<3<3
Akkor ma este is összefutunk? <3 grr*-*
Abban a pillanatban elejtem a telefont, ami hatalmasat csattan a parkettán. Justin kinéz a konyhából.
  -  Mi baj, Cica? - kérdi óvatosan mosolyogva.
   Én alapvetően indulatos személyiség vagyok, könnyen robbanok. Szerintem számíthatott rá. A következő pillanatokra tisztán emlékszem.
  -  Komolyan... Ennyire hülyének nézel? Ez már sértő rám nézve! - kiabálok.
  -  Miről beszélsz? - kérdi halkan és döbbenten.
  -  Erről! - veszem fel a telefont a földről és hozzávágom. Miután sikeresen elkapja, még döbbentebben bámul rám.
  -  Esküszöm, én... - kezdi, de félbeszakítom.
  -  Jaj, könyörgöm, Justin! Ne esküdözz itt nekem! Ott a bizonyíték a kezedben. Ott fogod!
  -  De...
  -  Erre nincs mentség! - kiabálok még mindig. Aztán sírni kezdek. Sosem voltam még ilyen dühös. Soha!
  -  De... - kezdi egyre türelmetlenebbül.
  -  Justin! Nincs de! NINCSEN! Nem érted?! - kiabálok ingerülten.
  -  Alicia! A picsába már! Had mondjam végig! - csattan fel, mire összerezzenek.
  -  Nem, Justin... Nem vagyok rád kíváncsi - mosolyodok el, majd kilépek az ajtón.
   Az Eiffel-toronyhoz sietek. Meg sem állok, míg oda nem érek. Végül lerogyok a fekete padok egyikére. Kegyetlenül sírni kezdek. Nem hiszem el! Megcsalt... Megcsalt... Csak ez az egy szó visszhangzik a fejemben. Nem tudok tőle szabadulni. Komolyan mondom, hogy rosszabb, mint a liftben a zene.
   Mély levegőket veszek és szépen lassan lenyugszom. Aztán végül sóhajtok egy hatalmasat és döntök. Vissza kell mennem. Ezt így nem csinálhatom. Nem dughatom homokba a fejem, így menekülve a problémák elől. Szembe kell néznem velük. Pontosan azért vannak.
   Mikor visszaérek a szállásra, megtorpanok az ajtó előtt. Hallgatózok egy kicsit. Pont egy órája jöttem el itthonról. Sóhajtok egyet, majd lenyomom a kilincset.
  -  Justin! - szólalok meg halkan. Semmi válasz. - Justin, itt vagy? - kérdezem kicsit hangosabban, de nincs reakció.
   Bemegyek a hálóba. A ruháim szépen össze vannak hajtogatva az ágyon. Bőrönd sehol. Kezdek nagyon megijedni. Az ágyon egy papír van szépen félbe hajtva. Remegő kézzel, félve hajtogatom szét a lapot.

Ha nem vagy rám kiváncsi...
Akkor nekem sincs több mondanivalóm!
                                Justin

   A könnyeim ismét kicsordulni készülnek, de nem engedem nekik. Összeszorítom a fogam és elszámolok tízig. Kinyitom a szemem és ismét a papírra nézek, amit idegességemben egy csinos kis gombóccá gyűrtem. Engedek a szorításon, majd a kukához sétálok és kidobom.
   Ennek még nincs itt vége, nem lehet vége...
   Ezekkel a gondolatokkal fekszek le az ágyra és kezdek gondolkodni.
   Mikor kinyitom a szemem, Justin-nal találom szemben magam. Engem néz, majd mikor meglátja, hogy ébren vagyok, elmosolyodik.
  -  Jó reggelt, Cica! - ad egy puszit a számra.
  -  Sziaaa - nevetek fel fáradtan. - Korán van még! - ráncolom a szemöldököm.
  -  Mindjárt tízóra! - kuncog. Beletúrok a hajába, majd odabújok hozzá. Justin-illata van.
  -  Nem baj, aludjunk még egy kicsit - motyogok és már alszok is.
   Mikor kinyitom a szemem, Justin nincs itt. Nem néz rám szerelmesen, nem mosolyog. Nem köszön, hogy "Jó reggelt, Cica!" Nem nevet ki, amiért aludni szeretnék még egy kicsit és nem bújhatok oda hozzá. Nem túrhatok bele a hajába és nem érezhetem az illatát. Mert nincs itt velem.