6. rész ~Csókolj meg!

   Már sötétedik. Az esőcseppek hangosan kopogmak a kocsi szélvédőjén. A hold ezüstre színez mindent, amit csak tud.
  -  Nem hiszem el, hogy megütötted - vihogom.
  -  Megérdemelte - mondja Justin ingerülten, belőlem meg kitör a röhögés. - Ennyire vicces? - ráncolja a szemöldökét értetlenül, mire nevetve bólogok.
  -  Nem - mondom "komolyan", miközben visszatartom az ismét kitörni készülő röhögést. Rám néz és nevetni kezd.
  -  Éhes vagy? - kérdezi mosolyogva, mikor begurul a McDrive-ba.
  -  Ez meg miféle kérdés?
  -  Logikus? - pislog Justin. Gyorsan megvesszük a kaját és megállunk a parkolóban.
  -  Mi lesz most? - nézek rá félve.
  -  Mi legyen? - mosolyog nyugodtan.
  -  Nem tudom... Még csak egy hete ismerjük egymást és máris benne lennél egy költözésbe. Nem gyors ez egy kicsit?
  -  Előbb hívjalak randikra? - vigyorog.
  -  Nem úgy értem - vörösödök el rögtön.
  -  Akkor? - fordul felém értetlenül.
  -  Olyanok vagyunk, mint két idegen...
  -  Ez nem igaz! - csattan fel Justin.
  -  Bevetted a gyógyszered, ugye?
  -  Persze - mosolyodik el. - De nem vagyunk idegenek! Ismerlek!
  -  Mit tudsz rólam? - vonom fel a szemöldököm kíváncsian.
  -  Hát, tudom, hogy a cseresznyés nyalóka a kedvenced, hogy ha hazudsz, akkor összeráncolod a szemöldököd, hogy a kedvenc csokid a karamellás Milka, hogy szereted a kéket, hogy honvágyad van. Hogy van egy színes csíkos lábtyűd, hogy Pink parfümöt használsz, hogy nem szereted a tortát, még a csokisat sem...
  -  Honnan tudod...? - kérdezem vörös fejjel.
  -  "Válaszolok, ha te is!" Jó a memóriám - kocogtatja meg a halántékát mosolyogva.
Azt hiszem az volt az a pillanat, mikor belé szerettem. Rengeteg dolgot tudtam róla, már akkor is. Azon az estén valami megváltozott köztünk. Sokkal felszabadultabb és nyitottabb volt. Sosem láttam még ilyennek. Egy biztos. Ezt az énjét sokkal jobban kedvelem, mint azt, amelyik ordibál velem. A rádióban Jonathan Clay - Heart On Fire című dala szól. Az egyre csendesedő városon hajtunk keresztül.
  -  Csináljunk valamit, amit majd megbánunk, valami hülyeséget! - fordul felém.
  -  Mire gondolsz? - nézek rá töprengve.
  -  Hát, mondjuk... Van rajtad fehérnemű, ugye? - kacsint rám.
- Justin! A tó vize ilyenkor nagyon hideg! Ezt majd jól bánni fogjuk a tüdőgyulladással otthon! Nem csinálom!
  -  Kérlek! - néz rám, majd félre áll és felém fordul. - Kérlek!
  -  Találj ki valami mást! - mondom makacsul.
  -  Akkor csókolj meg! - vigyorog, mire egy pillanatra megáll a szívem...

Ha kapok komit, folytatom:)) <3