13. rész ~Párizsban vagyok!

Köszönöm a kommenteket :) 2 után kövi :*
  
   Reggel a földön ébredek. Kinyitom a szemem az ablakon beáramló fényre és felkelek a földről. Az órára pillantok. Hat körül jár az idő. Lefürdök és átöltözök. A kedvenc kasmír pulcsim, az egyik fekete farmerom és a barna Marten's-emet veszem fel. A többi ruhámat visszadobálom a bőröndbe. Eszembe jut, mikor Justinnal Robertnél pakoltunk. Mennyire más volt! Te jó ég! Most pedig Justin kezd kicsúszni a kezeim közül. Nem tudom megállítani! Egyre távolabb és távolabb. Hiába próbálom szorosan tartani, olyan, mintha víz lenne. Egyszerűen kifolyik az ujjaim között. Mire észbe kapok, már nem tudom visszaszerezni.
   Ezután egyszer sem engedem, hogy a gondolataim elkalandozzanak. Nem szeretném, hogy bármi is eszembe jusson. Bármi a tegnappal, vagy akár az elmúlt hetekkel kapcsolatban.
   Halkan leviszem a cuccaimat, de a konyhában megtorpanok. Még tegnap meg akartam lepni Justint. A Selenás kép helyére egy közös fotónkat raktam. De most a kép le van fordítva. Au... ez azért fájt... Odamegyek és kiveszem a fotót. Félbe hajtom, majd visszacsúsztatom, de úgy, hogy csak Justin látszódjon.
   Bemegyek a konyhába, csinálok Justinnak egy kis palacsintát, amit szépen az asztalra készítek. Még bacont is pirítok neki. Visszamegyek az előszobába, felveszem a cuccaimat, majd kilépek az ajtón.
   A legszebb az egészben, hogy hajléktalan vagyok, de igyekszem nem gondolni erre. Csak elindulok az utcán, valamiben reménykedve, valami jóban... Valamiben, ami segít. Egy dolgot biztosan tudok. Hogy szeretem Justint... Tehát, ha ő ezt szeretné, akkor tiszteletben kell tartanom. Még ha fáj, akkor is.

Justin szemszöge

   Mikor felkelek, az első gondolatom, hogy inkább aludnék vissza és soha többé ne ébrednék fel. Hallom, amikor Allie fürdik, hallom, amikor leviszi a bőröndjét. Mindent hallok. De nem teszek semmit. Csak hanyatt fekszem az ágyon, lerúgott takaróval. Hallom, hogy motoz a konyhában. De nem érdekel! Megbántott... Hoztam neki ajándékot, megengedtem, hogy nálam lakjon. Erre ő? Egy másik fiúval jön össze... Nem érdekel. Szeretném elfelejteni. Felhívom Scootert.
  -  Szia! - szól bele álmosan.
  -  Heló... Ömm... Keríteni kéne egy új pszichológus...
  -  Mi van Allievel? Azt hittem, hogy ti... Ömm... Na!
  -  Én is... De nem akarok róla beszélni...
  -  Rendben. Akkor keresek valakit.
  -  Köszönöm. Szia! - nem várok választ, egyszerűen kinyomom.
   A telefonom eldobom az ágyon. Még mindig a plafont nézem. Hallom, amikor a bejárati ajtó csapódik és Allie elmegy. Végleg...

Allie szemszöge

   Felszállok egy buszra, hogy bejussak a belvárosba. Levágódok az egyik ülésre. Előttem két lány beszélget:
  -  Woaaa! Tudooom! Oan helyes! Tiszta cuki és awh...!
  -  Az! Wáááá! Nézd a kockákat a hasán! Úr Isten! Egésznap azt nyalogatnám!
  -  Te beteg vagy! PERVERZ!!! - felnevetnek.
  -  Most miért? Belieberek örökké!
  -  Belieberek örökké! Justin Bieber a legjobb!
  -  Szeretem!
   Na valahol itt fogom magam, felrakom a fejemre a fejhallgatóm.A Sum 41 mindent elnyom. Hála Istennek! Felsóhajtok, majd lehunyom a szemem és hátra döntöm a fejem.
   Leszállok a buszról és fogok egy taxit. Tudom mit fogok csinálni. Mikor eljöttem Párizsból, rengeteg pénzt spóroltam össze. Éppen itt van az ideje, hogy visszatérjek. A bőröndöm kicsi, a korlát alatt van jóval.
 
            *Nem sokkal később*

  Mosolyogva néztem a város halványodó fényeit. Jó volt itt, de még jobb lesz otthon. Távol ettől az egésztől. Távol a bonyodalmaktól, távol Justin Biebertől. Még egy kis ideig bámulok kifelé az ablakon, majd elalszom.

Justin szemszöge
 
   Miután Allie elmegy, egy ideig az ágyban fetrengek. Végül rászánom magam, hogy lemenjek. Mikor belépek a konyhába, egy tál palacsintával találom magam szemben. Könnyek kezdik szúrni a szemem. Veszek egy mély levegőt, majd kikerülöm. Aztán megtorpanok az előszoba mellett. A képen egyedül én látszom, senki más. Fogom az egészet kerettel együtt és beledobom a kukába.
  -  Tiszta lappal! - suttogom.
   Ezután egész nap otthon döglök. Tévét nézek. Este Scooter befut.
  -  Ember, veled mi van? - kezdi azonnal.
  -  Neked is szia...
  -  Ne haragudj, de nem nézel ki valami jól...
  -  Ez van...
  -  Szereztem neked pszichológust! Kedves ember. Olyan csöndes...
  -  Oké, köszi, mikor kezdek?
  -  Holnap délután.
  -  Rendben, köszönöm...
  -  Akkor én... most... megyek...
  -  Rendben, szia!
  -  Szia... - hallom, mikor csukódik a bejárati ajtó, de aztán Scooter jelenik meg előttem ismét. - Figyelj! Ez nem megoldás! Szereted? Igen, akkor miért ülsz még itt mindig? Megmondtad neki, hogy szereted? Nem! Akkor miért ne jöhetne össze más sráccal? Justin, ha nem mondtad meg neki, hogy szereted, akkor még is mit vártál tőle? Hogy majd magától kitalálja? Ezt így nem csinálhatod! Most felemeled a segged és elhúzol utána, mert ilyen lány nincs mindenhol! Gyerünk! - kiabál. Egy pillanatra elgondolkodok a szavain, majd felpattanok. Az ajtóban visszafordulok.
  -  Kösz Scooter!
  -  Nincs mit! Menj már! - elmosolyodok, majd bólintok egyet és kilépek az ajón. Nem tudom, hogy hova, merre menjek. Ebbe nem gondoltam bele. Visszafordulok.
  -  Mi van még? - kérdi Scooter idegesen.
  -  Hol van?
  -  Párizsba repült.
  -  Mi? Honnan tudod...?
  -  Scooter mindig tud mindent! - felnevetek, majd ismét kilépek az ajtón, de most már vissza sem nézek.

Allie szemszöge

   Ledőlök az ágyra, ami kicsit kemény. Nem érdekel. Párizsban vagyok! PÁRIZSBAN! Régóta vártam már. Justinon jár az agyam. Vajon mit csinál most? Kivel van? De nem akarom, hogy Justinon járjon az agyam. Ezért az oldalamra fordulok és rögtön el is alszok.
   Reggel összekapom magam. Felveszek egy sima a farmert, a szokásos bakancsot és a fekete Rolling Stones-os pólóm. A hajam feltekerem egy laza kontyba és lemegyek a kávézóba. Veszek magamnak egy kis bagettet és egy kávét. Sétálgatok egy kicsit. Visszaköszönök azoknak, akik köszönnek és mosolygok. Most elhiszem, hogy boldog lehetek Justin nélkül. Teljes mértékben.