15. rész ~A pasija!

Köszi a komikat<3 :* 2 után kövi rész:$

  -  Khm... - hallom mögülünk Marie hangját, mire nevetve megfordulok. - Ha zavarok, akkor... Megyek is - mosolyog.
  -  Nem! - vágom rá egyből. - Justin, ő itt Marie, a legjobb barátnőm, Marie, ő Justin, a...
  -  A pasija - kacsint Justin és ad a barátnőmnek egy puszit. Érzem, ahogy elpirulok. - Menjetek nyugodtan, én most alszok egyet, oké? - néz rám, mire elmosolyodok és bólintok.
   Mikor leérünk a lépcsőn, azonnal sikítozni kezdek. Először csak Marie néz rám furán, aztán egyre többen. A barátnőm megszólal, jó hangosan:
  -  Gyere Alicia, vegyük be a gyógyszered! - mondja lassan és tagoltan, mintha egy fogyatékoshoz beszélne. Felnevetek, majd rácsapok a karjára.
  -  Menjünk, együnk valamit! - húzom magam után.
   Miután eldöntöttük, hogy mit eszünk, ismét beszélgetni kezdünk.
  -  Szóval, szerelmes vagy? - kacsint, mire elpirulok.
  -  Egy kicsit...
  -  Tizes skála?
  -  220! - vágom rá, mire elröhögi magát. Beleiszok a colamba, majd kinézek az ablakon. Milyen furcsa. Ha valaki egy napja azt mondja nekem, hogy Justin egy csokor rózsával vár téged Párizsban, akkor vagy kiröhögöm, vagy sírva elrohanok előle. De most... El sem hiszem. Szerintem kell egy kis idő, amíg feldolgozom. A nyakamban levő arany madarat markolászom. Még Kellytől kaptam. Nagyon régen. Egyszer sem vettem le. Marie zökkent ki a gondolataim közül, mert megjön a kaja. Egyszerre esünk neki.
  -  Ez meleg - fintorgok, de őt nem nagyon érdekli, tömi befelé. Elmosolyodok.
  -  Mi van? - néz fel teli szájjal.
  -  Hiányoztál! - lenyeli a falatot.
  -  Te is nekem! - vigyorog, majd ismét enni kezd.
   Az étel nagyrészét csendben pusztítjuk el. Az étterem aranyos hely. Sok az ember. Na jó, bevallom... Egy kínai kajáldában ülünk. Köze sincs Párizshoz, de a kaja jó.
  -  Séta? - kérdezzük egyszerre, miután fizetünk.
  -  Oké - felelünk nevetve. Már egy ideje megyünk, mikor észreveszem, hogy valami nincs rendben. Aztán...
  -  Terhes vagyok - nyögi ki Marie. Megtorpanok, majd rá nézek. Persze sikítozni kezdek. Fel-le ugrálok örömömben.
  -  Mióta? Bob tudja? Fiú lesz, vagy lány? Mi lesz a neve? Úr Isten! Ez olyan nagyon durva... - állok meg.
  -  Tudom... Még nem tudja és nem tudom és nem tudom... Semmit nem tudok - mosolyog.
  -  Együnk fagyit - jelentem ki, mire felnevet.
   Öt gombócot egyensúlyozok a tölcséremen. Csokit, zöldalmát, dinnyét, vaníliát és kávét.
  -  Ha elejted...?
  -  Igen, kiröhöghetsz!
  -  És...?
  -  Nem, mert nem leszek rá kíváncsi, hogy "Én megmondtam!"
  -  Ez így nem vicces... Ismersz...
  -  Csend, egyél! - nevetek fel.
    Az idő repül. Elérkezik a búcsú ideje.
  -  Figyelj, majd felhívlak, oké? Mielőtt elmegyek, még biztos találkozunk!
  -  Akkor nem alszol nálunk? - kérdi halkan. Egy pillanatra annyira beszippant ez a kérdés a múltba, hogy lefagyok. Ezer, meg ezer emlék tör a felszínre. Gyorsan megrázom a fejem.
  -  Ne haragudj, de most nem...
  -  Megértem - kacsint. - Aztán rossz legyél! - nevet fel és eltűnik a sarkon.
   Óvatosan nyitom ki az ajtót. Nem akarom Justin felkelteni. Ahogy belépek, elmosolyodok. A kanapén fekszik és alszik.
  -  Justin - simogatom meg a haját.
  -  Allie! - mosolyodik el, de a szemét nem nyitja ki.
  -  Meg fog fájdulni a hátad... - suttogom.
  -  Oké - sóhajt és felül. De ahelyett, hogy bemászna az ágyba, elkapja a derekamat és leránt maga mellé. - Most már tökéletes - ölel át hátulról. - Most már tökéletes - motyogja ismét, majd újra álomba merül.