17. rész ~Justinnal, itthon.

Bocsi, hogy rövidek:P Megpróbálok hosszabbat, de nem ígérek semmit:$ Köszönet a kommentekért:) <3 3 után új rész:$

   Fáradtan rogyok le az ágyra. Hosszú volt a hét. Justinnal Párizsban voltunk. Mindent megnéztünk, mindent. Mikor hazaértünk, szakadt a hó. Ami azért furcsa volt. Justin tökre örült neki. Én kevésbé.
  -  A hó azt jelenti, hogy mindjárt karácsony! - mondta boldogan, inkább rá hagytam.
   Lerúgom a bakancsom és hátra dőlök. A következő pillanatban Justin ugrik rám. Neki mindig van energiája... Mindig... Ha tíz kilómétert sétálunk, ha tizenötöt. Mindig...
  -  Szia - néz mélyen a szemembe.
  -  Hali - mosolyodok el fáradtan. - Csinálok kaját, kérsz?
  -  Ha kapok... - ráncolja a szemöldökét.
  -  Kapsz - bólintok nevetve, majd megcsókolom.
   Gyorsan összedobok valami ebéd félét, majd leülünk enni.
  -  Mit csinálunk ma? - kérdezi. Majd bekapja a kanalat.
  -  Hát... Alszunk?
  -  Jó ötlet - bólint, majd feláll és berakja a tányérját a mosogatógépbe. Felmegyek az emeletre, majd ledőlök Justin ágyára. (Ami most már az enyém is. Muhahahaaa:D) Az oldalamra fordulok. Justin is lefekszik, majd hátulról átölel.
  -  Honnan tudtad, hogy Párizsban voltam? - kérdem már félálomban.
  -  Kaptam egy kis segítséget - mosolyog. Aztán még mond valamit, de már nem hallom. Már rég máshol járok. Álomvilágban.
   Mikor felébredek, Justin nincs sehol. Helyette az ágyra egy fekete combig érő ruha van terítve, aminek a háta derékig ki van vágva. A földön egy pár pink platform. Kimászok az ágyból, megfürdök. Beszárítom a hajam, majd ismét megtámaszkodok a mosdókagylón. Annyi minden történt azóta, hogy utoljára megálltam egy percre átgondolni a dolgokat. Most, hogy mindenen végig megyek, annyira szürreálisnak tűnik az egész. Felsóhajtok, majd felveszem a ruhát. Nagyon szép. Legalábbis nekem nagyon tetszik. Előkerítem a magassarkúm színéhez hasonló rúzsom és fekete tussal kihúzom a szemem. Belebújok a cipőbe. Kényelmes és tudok benne menni. Elővarázsolom az egyetlen alkalmi táskám, majd beledobom a telefonom, zsebit, a rúzsom és még néhány fontosnak ítélt dolgot. Megállok a szoba közepén. És most? Már épp ki akarok menni, mikor Justin lép be az ajtón. Rózsaszín ing van rajta, aminek feltűrte az ujját. Karján az egyik kedvenc órája ketyeg. Elmosolyodok, mikor meglátom.
  -  Indulhatunk? - néz végig rajtam, majd perverzen elvigyorodik. - Jó ruhát választottam.
  -  Ühüm - bólintok nevetve.
   A kocsiban csend van. A rádió sem szól. Justin (remélhetőleg) az útra koncentrál, én pedig az ablakon bambulok kifelé. A hó mindent fehérre fest. Kint sötétedik. Már alig látni valamit. Justin gyorsan megy. A lámpák sora egy hosszú fénycsíkká folyik össze.
  -  Hova megyünk? - kérdezem végül. Vigyorogni kezd.
  -  Majd meglátod - kacsint. -, meglepetés!
  -  Utálom a meglepetéseket - morgok, mire felnevet.
  -  Tudom!
   Odaérünk és kiszállunk a kocsiból. Egy pillanatra elvakít a fényképezőgépek villogó vakuja.
  -  Gyere! - fogja meg Justin a kezem és maga után húz.
   Az étterem elsőre elég sznob helynek tűnik. Mondjuk az én világom inkább a Burger King és a Starbucks, szóval Justinra bízom magam.
   Leülünk az ablak melletti asztalok egyikéhez.
  -  Mit eszel? - pillant fel Justin az étlapból.
  -  Nem tudom... Egyenlőre megpróbálom értelmezni a kaják nevét, aztán választok valamit... - ráncolom a szemöldököm.
  -  Oké - mosolyog. Látja rajtam, hogy nem az én világom.
  -  Nem igaz, hogy nem kapni itt egy nyomorult hamburgert, vagy egy pizzát... Komolyan! - csattanok fel, mire Justin elröhögi magát.
  -  Segítek - sóhajt, majd feláll. Megáll mellettem, majd áthajol a vállam felett, majd mutogatni kezd. A szívem hevesen verni kezd közelségére.
   Végül választunk egy adag homárt. Meg is esszük. Közben sokat nevetünk. Rengeteget.
  -  Egyszer belehánytam a szennyes kosárba... - vágom rá.
  -  A nyelvem odafagyott a kilincshez.
  -  Három éves koromig kopasz voltam - bököm ki. Nevetni kezd.
  -  Légyszi, mutass képet!
   Aztán kérjük a számlát és haza megyünk.
   Mikor belépek a házba, kellemes meleg fogad. A nappaliba megyek és leülök a kanapéra. Justin helyet foglal mellettem és bekapcsolja a TV-t. Lerúgom a cipőt a lábamról és felhúzom magam alá.
  -  Holnap én választok helyszínt - dőlök a vállára. Felnevet és átkarol.
  -  Oké, Cica - nyom egy puszit a homlokomra. Elmosolyodok. Azt hiszem életemben először végre nem csak elhiszem, hogy boldog lehetek, hanem annak is érzem magam. Justinnal, itthon. Teljes mértékben!