28. rész ~Ezek csak álmok!

Köszönet mindenért, elárulom, hogy a 30. rész lesz a vége... Már csak a komik kellenek és kész... <3 magamhoz képest hosszú részt írtam, 5 komi és kövi:*

  Egy tisztáson ébredtem. Körülöttem erdő és színes virágok.
   -  Allie! - kiabált Kelly valahonnan a fák közül, mire azonnal felpattantam.
  -  Kelly - válaszoltam egyből, de nem hallotta. Ezt onnan vettem, hogy továbbra is a nevemet ordította.
  -  Alicia! Gyere ide! Nyisd ki a szemed!
  -  Itt vagyok! A szemem nyitva! Kelly! - kiabáltam kétségbeesve, majd elindultam a fák sűrűje felé.
  -  Ne! - sikította a húgom, majd egy lövés hallatszott.
  -  Kelly! - ordítom, majd szaladni kezdtem.

   Mikor felébredek, Justin-nal találom szemben magam. Kerek szemekkel néz. Először nem értem, hogy mi baja, de utána rájövök.
  -  Ez én voltam? - suttogok kétségbeesve, miközben ujjammal a még néhány helyen vérző, hosszú karmolásnyomokat követem a mellkasán.
  -  Gondolom - biccent. - Allie, aggódom... - húz közelebb magához. Lehunyom a szemem és mélyet szippantok édes illatából.
  -  Nem kell... Ezek csak álmok - ráncolom a szemöldököm és kezem akaratom ellenére ökölbe szorul.
  -  Miféle álmok? - suttogja és a kezébe fogja öklöm, majd ellazítja ujjaimat és az enyémekbe kulcsolja övéit.
  -  Nem tudom... Nem emlékszem... - fintorgok kicsit idegesen.
  -  Az éjjel kétszer riadtál fel, nem... - kezdte, de kezemet kitépem az övéből és felpattanok. A fürdő felé veszem az irányt, majd hangosan belehányok a WC-be. Hallom, ahogy Justin feláll, majd bejön hozzám. Felsóhajt és leguggol, hogy egy szintbe kerüljön falfehér arcommal és karikás szemeimmel.
  -  Minden oké? - söpör ki egy nem oda való tincset a szememből.
  -  Most már jobb...
  -  Mi legyen? - sóhajt, majd feláll és engem is felhúz a földről.
  -  Gyere, menjünk le - mosolyodik el fáradtan, de előtte a tükörhöz lép és egy kis idegességgel a tekintetében felméri a kárt, amit rajta okoztam.
  -  Sa-sajnálom - csuklik el a hangom.
  -  Semmi baj, majd begyógyul - néz rám és megvillantja féloldalas mosolyát, amitől (szokás szerint)  kapok egy kisebb infarktust.
   Miután fogatmosok, követem le Justin-t.
   Lent Gracie alszik a kanapén. Egyből elhessegetem onnan, majd leülök és bekapcsolom a TV-t. Mindenhol ugyanaz... Eltűnt, meghalt, elrabolták, lelőtték, megkéselte, elkapták, felgyújtotta... Annyira felidegesít, hogy kikapcsolom.
  -  Francnak van kedve ehhez... - sóhajtok, miközben Justin lehuppan mellém.
  -  Valami baj van? - pillant fel a telefonjából. Megrázom a fejem, majd felvarázsolom a kutyát az ölembe.
  -  Neked szabad, nekem nem? - esik nekem rögtön Justin.
  -  Én nem mondtam, hogy nem szabad! - teszem fel a két kezem, jelezve, hogy megadom magam.
  -  Múltkor is lezavartad! Ez nem fair! Ez büntetendő! - mosolyodik el perverzen, majd egy kicsit közelebb hajol hozzám.
  -  Rendben, bíró úr, mi lesz a büntetésem? - mosolyodok el, mire Justin még közelebb hajol.
  -  Mondjuk... - harap alsó ajkába, majd a számról a szemembe néz. Majd nem vár tovább, megcsókol. Nem veszem észre, hogy a kutya leugrik az ölemből, de közelebb tudok mászni Justin-hoz. Már elég forró a hangulat, mikor megcsörren a telefonja.
  -  A francba már! - suttogja, majd elhúzódik. Unottan veszi fel a telefont. - Haló! - szól bele lassan, majd megdermed. - Ööö... Egy pillanat - takarja el a telefont, hogy ne halljon az illető semmit. - Egy pillanat - mosolyodik el csábosan, majd feláll, nyom egy puszit a hajamra és kimegy. Hallom, ahogy hadar.
   Mikor visszajön, én már fel vagyok öltözve. A sárga farmerom és az I love RAINBOWS! feliratú pólóm. Mikor meglát, lehervad a vigyor az arcáról.
  -  Fel is öltöztél? - kérdezi szomorúan, mire felnevetek fancsali képén.
  -  Fel, baj? - csukom be a szekrény ajtaját, miután visszapakoltam a tiszta poharakat. Az ajkába harap, majd elindul felém.
  -  Ez büntetendő - ismétli önmagát, mire hangosan felnevetek és hátrálni kezdek.
  -  Ne! Ne bánts! - lépek a falhoz színpadiasan.
  -  Egy jó okot mondj! - támaszkodik meg a falon két kezével a fejem mellett.
  -  Ööö... Terhes vagyok? - nézek rá, mire hangosan elneveti magát.
  -  Ok elfogadva - mosolyodik el, majd közelebb hajol hozzám.
  -  Még jó - suttogom, majd áthidalom azt a köztünk levő hajszálnyi távolságot és megcsókolom.
   Lihegve válunk el egymástól, mert valaki csenget.
  -  Ez én vagyok - szalad össze a szemöldöke. Bólintok egyet, majd visszamegyek a nappaliba, ahol a kanapén ismét Gracie figyel.
Lehajolok, hogy megsimogassam, mikor valaki elkapja a derekam és felemel.
  -  Ne! - sikítok. Azt sem tudom, hogy ki az, de ütni kezdem. Kinyitja a teraszajtót, majd a medence felé közelít. - Neneneneneneeee! - csapkodom az idegen hátát. A következő pillanatban zuhanni kezdek, majd elnyel a víz.
   Levegő után kapkodva jövök fel a felszínre, majd miután kitisztul a látásom, végig mérem a medence szélén guggoló Ryan-t.
  -  Szia - vigyorog, majd dob egy puszit.
  -  Elmész a farncba - nevetek fel, majd lefröcskölöm.
  -  Nem hagyhattam ki - von vállat ártatlanul, majd megtörli napszemüvegét a piros pólójába.
  -  Egyedül jöttél? - mászok ki a partra, majd adok neki egy puszit.
  -  Igen, de Scooter is itt van. Pont egyszerre érkeztünk - vigyorog.
  -  És mi járatban erre felé? - mosolygok.
  -  Gondoltam benézek, mon... - kezdi, de ekkor egy gyors alak neki megy, ezzel kibillentve az egyensúlyából, aminek következtében a medencében köt ki. Egyből felröhögök, majd lepacsizok Justin-nal, aki elkapja a kezem és engem is a haverja után küld.
  -  A picsába már - rugom fel magam a medence fenekéről. Justin egyre jobban nevet. Ryan egy jelentősségteljes pillantást küld felém. Veszem az adást. - Segíts kimászni - nyújtom a kezem.
  -  A-aaa - rázza a fejét Justin. - Nem veszem be! - mosolyog aranyosan.
  -  Nem rántalak bele, csak segíts, kérlek! - nézek rá, mire sóhajt egyet és felém nyújtja a kezét, mire megragadom és engedem, hogy kihúzzon. - Na, nem megmondtam? - mosolyodok el, majd megcsókolom. Nem is várok sokat, engedem, hogy egy kicsjt belemelegedjen, majd egyszerűen fogom magam, elhúzódok és gyorsan belelököm.
  -  Rossz vagy - mászik ki, illetve akar kimászni, de Ryan a hátára ugrik.
  -  Tudom! - hallatok egy sátáni kacajt, majd fogom magam és beugrok. A másik kettő egymást gyilkolja, majd mikor feljönnek a víz alól, teljesen egyszerre fordulnak felém, gyilkos vigyorral az arcukon. - Neneneneeem! - kezdek el hátrálni, de azok ketten közelednek. Ekkor Ryan-nek megcsörren a telefonja. A víz alatt. Erre röhögni kezdünk, ő pedig kiül a partra, hogy megnézze a mobilt.
  -  Srácok, nekem mennem kéne - pillant fel a kijelzőről.
  -  Rendben, akkor holnap... - kezdi Justin, de elharapja a mondatot.
  -  Mi? - kapom fel a fejem.
  -  Semmi - legyintenek teljesen egyszerre.
  -  Oké - vonok vállat óvatosan.
   Ryan lelép, mi pedig felmegyünk átöltözni.
  -  Mit akart Scooter? - bújok bele az egyik kedvenc ruhámba.
  -  Semmit - mosolyodik el, majd tekintetével az enyémet keresi. - Figyelj, csípd ki magad! Este elviszlek valahova! - húz közelebb magához.
   Akkor megint éreztem. Ugyanazt, amit akkor, mikor Párizsból jöttünk haza. Olyan, mikor az ember zuhanni kezd. Mikor elveszíti a térérzékét és görcsösen kapaszkodnia kell valamibe, ami ebben az esetben Justin izmos karja. Ilyenkor az ember legszívesebben csak sikítana.