29. rész ~I can't believe this!

   El sem tudom képzelni, hogy Justin hova visz. Felvettem egy levendula színű ruhát, aminek csak fél válla van és kicsit lazább fazon. Justin választotta a fekete platformommal együtt.
   A kocsiban ülve a feladatomat hajtom végre. Zenét keresek, mint minden egyes alkalommal.
  -  Semmi? - pillant felém Justin a szája szélét rágva.
  -  A-aaa - sóhajtok szomorúan. A következő pillanatban Justin felsóhajt, majd megnyom egy gombot.
  -  Erről eddig miért nem tudtam? - kerekedik el a szemem, miközben végig húzom az ujjaimat a CD-ken.
  -  Mert nem kérdezted - von vállat vigyorogva, mire a szememet forgatom.
  -  Hány darab? - veszek ki egy CD-t a sok közül.
  -  Olyan 80-ra tippelek - von vállat ismét egy kis gondolkodás után.
  -  Te jó ég - veszek ki egy másikat. - Te ilyet is hallgatsz? - nevetek fel, miközben a One Direction CD-t forgatom.
  -  Nyisd ki - biccent, majd elvigyorodik.
  -  Ne már! - nevetek fel, majd gyorsan visszacsúsztatom a helyére. - Szóval ennyire jóban vagytok? - szívogatom az alsó ajkam.
  -  Mondjuk - biccent, majd egy elég érdekes vigyor ül az arcára.
  -  Mi az? - kérdezek rá egyből, kissé türelmetlenül.
  -  Hangosítsd feljebb a rádiót! - mosolyog, majd megteszem. A következő pillanatban egyszerre kezdünk el ordítani:
  -  I DON'T CARE! I LOVE IT! - majd felnevetünk. Hirtelen Justin megáll, majd kiveszi a kulcsot.
  -  Itt is vagyunk? - pislogok körbe.
  -  Igen Kicsim, gyere! - száll ki, mire felsóhajtok és követem.
  -  De most kezdőd...
  -  ött a legjobb szám - fejezi be a nyöszörgésem, majd megfogja a kezem. - Ismerlek, mint a rossz pénzt - vihog, majd nyom egy puszit a hajamra.
   Mikor a bejárathoz érünk, beköti a szemem.
  -  Nyugi Cica, bízz bennem! - suttogja a fülembe, majd belepuszil a nyakamba, amitől akaratlanul is felkuncogok.
  -  Én bízok, de ha meghalok, a te lelkeden szárad - mondom fenyegetően, mire nevetését köhögéssel leplezi.
  -  Ne aggódj, vigyázok rád - karolja át a derekamat, majd húzni kezd.
   Bemegyünk valahova, mert egy kicsivel hűvösebb lesz.
  -  Hol vagyunk? - kapaszkodok görcsösen a karjaiba.
  -  Még várj egy kicsit - próbál csitítani, de nem akar neki sikerülni.
   Ismét beszállunk valahova... Egy...
  -  Lift? - morgom unottan, amint meghallom a zenét.
  -  Honnan tudtad? - nevet fel, majd hallom, ahogy becsukódnak az ajtók.
  -  Hallgasd a zenét - fintorgok, majd érzem, hogy elindulunk. Majdnem elesek, de Justin elkap. Továbbra is szorosan kapaszkodok a karjába.
  -  Gyere - húz maga után, mikor megállunk. Követem, kissé óvatosan, mert nem akarok eltaknyolni.
  -  Jövök - húzódok közelebb Justin-hoz.
   Ismét kinyit egy ajtót, de most arcon csap a meleg.
  -  Jaj! - torpanok meg egy pillanatra.
  -  Valami baj van? - hallom Justin hangját egy kicsit közelebbről, majd visszarakom a kezét a derekamra, ami időközben "véletlenül" a fenekemre csúszott.
  -  Nincs semmi, csak meleg van! - szippantok egy mélyet a páradús levegőből.
  -  Oké, itt állj meg! - ragadj meg a két vállam, majd el is engedi.
  -  Justin! - sikkantom, majd kishíján eltaknyolok.
  -  Nyugi! - hallom pár méterről a hangját, ami egy kicsit megnyugtat. Egy halk kattanást hallok, majd Justin kezeit újra a derekamon érzem.
  -  Szia! - mosolyodok el, majd szembe fordít magával. Mivel nem látom, váratlanul ér, hogy megcsókol.
  -  Csukd be a szemed! - suttogja ajkaimba, mire bólintok. Leveszi a fejemről a kendőt. Elmosolyodok, mikor meglátom barna szemeit. - Ne ijedj meg! - takarja el az enyémeket, mire megint nem látok semmit. Ciccegni kezdek, mire Justin felnevet.
  -  Ajj már!
  -  Aki kíváncsi, hamar megöregszik - nyom egy puszit az arcomra.
  -  Te csak maradj csendben! Vénasszony! - bökök a mellkasára.
  -  Én? - hallom felháborodott hangját, most már mögűlem.
  -  Igen, te! Nem emlékszel az első beszélgetésünkre?
  -  Nem is tudom, hogy ki kezdett el kérdezgetni - mondja gúnyosan.
  -  Az volt a dolgom te... - kezdem, de nem tudom befejezni, mert elengedi a szemem, elém pedig csodálatos látvány tárul. - Te... Te...
  -  Igen? - hallom Justin hangját nagyon közelről.
   Nem tudok válaszolni. Ez leginkább azért van, mert nem tudok mit mondani.
   Egy épület tetején vagyunk, legalább az 50. emeleten. Ebből a magasságból mindent tökéletesen belátni.
   Középen egy kerek asztal áll. Semm extra. Egy fehér terítővel van leterítve, középen egy gyertya ég. A két személyre való kaja le van takarva.
  -  Justin - mosolyodok el meghatottan.
  -  Igen? - vigyorodik el ártatlanul, majd hátulró átölel és állát a vállamra fekteti.
  -  Köszönöm! - ennyit bírok kinyögni.
  -  Ennyit bőven megérsz nekem - enged el, majd elkapja a kezem és maga után húz. Rántania kell rajtam egy kicsit, hogy el tudjak indulni.
   Kihúzza nekem az egyik széket, amire le is ülök. Ő helyet foglal velem szemben, majd elvigyorodik. Belepirulok a mosolyába.
  -  Jó étvágyat! - villantja meg féloldalas, csábos mosolyát, mire felnevetek.
  -  Neked is! - suttogok, majd leemelem a tetőt a tányérról. Mikor meglátom, nevetni kezdek.
  -  Valami vaj van? - mondja nevetését visszatartva.
  -  Semmi, semmi - rázom a fejem kuncogva, majd a tányéromon levő két BigMac-re és a hatalmas adag sültkrumplira pillantok. - Ezt nem hiszem el! - temetem arcom a tenyerembe.
  -  Szomjas is vagy? - vesz elő két kólával teli műanyagpoharat.
  -  Elképesztő vagy! - kerekedik el a szemem. Akkor jövök rá, hogy Justin egy főnyeremény.
  -  Tudok róla - kacsint, majd enni kezd.
  -  Ezt mégis miért? - bököm ki végül.
  -  Mi mit? - kérdezi teli szájjal.
  -  Ez az egész? - fordulok körbe.
  -  Nem tetszik? - dermed meg.
  -  Dehogyisnem! - vágom rá egyből, mire elmosolyodik és lenyeli a falatot. - Csak nem értem, hogy mire fel ez az egész... - kapok be egy nekem szimpatikus krumplit.
  -  Nem randizhatok a csajommal? - néz rám furán. Hülye választ kaptam, szóval biztos, hogy nem ez az indok.
  -  De, oké! - bólintok, majd egy cseppet sem nőiesen beleharapok a hamburgerembe.
  -  Ezt szeretem benned - néz rám eltűnődve, mire visszakérdezek.
  -  Mit?
  -  Hogy nem érdekel más véleménye és hogy nem vagy plázapicsa. Annyira - dob egy puszit, mire grimaszolok egyet.
  -  Előtted nem vagyok szégyenllős - vonok vállat.
  -  Látom! - nevet fel, majd ismét enni kezd.
   Egy ideig csend van. Nem kínos, hanem kellemes. Egyikünk sem akarja megtörni. Mikor befejezzük az evést, Justin megszólal:
  -  Kíváncsi vagy, hogy mit gondoltam, mikor először megláttalak? - dől hátra.
  -  Ühüm - csillan fel a szemem kíváncsian.
  -  Tudod - fordul a kilátás felé. -, én sosem hittem, hogy létezik első látásra szerelem. Ez be is igazolódott. Mikor először beléptem az irodádba, meglepődtem. Azt gondoltam, hogy Gyerekek, ez egy jó csaj! De persze megláttam a képeket a falon és elment a kedvem az egésztől. Plána mikor megmondtad, hogy a pasiddal vagy a képeken. Olyan gusztustalanul boldognak láttalak, hogy legszívesebben sikítva kirohantam volna... - von vállat elmerengve. - De valami megállított. Egy hang azt suttogta: Maradj egy kicsit! Veszteni valód nincs, ha flúgos a csaj, közlöd Scooter-rel, hogy őt kéne pszichológushoz küldeni, nem téged!
  -  Kösz! - nevetek fel, mire ő is elmosolyodik.  - Aztán...?
  -  Aztán emlékszel, mikor elsírtam magam? Mikor először elsírtam magam? - mosolyodik el zavartan, mire bólintok egy aprót. - Akkor szerettem beléd! Mikor megöleltél... Azt hittem infarktust kapok... De akkor és ott elhatároztam, hogy az enyém leszel - fúrta tekintetét az enyémbe, hogy tudassa, befejezte a történetet. - Te jössz! - törte meg a meghitt csendet.
  -  Ööö... Hm... - ráncoltam a szemöldököm. - Mikor először megjelentél, azt gondoltam, hogy Tudtam, hogy farmert kellett volna vennem és nem ezt a szoknyát.
  -  Az tény és való, hogy vonzottad a tekintetem - biccent nevetve.
  -  Az első alkalommal, azon gondolkodtam, hogy elég labilis vagy. Könnyen kiakadtál, látszott rajtad, hogy rossz fiú vagy - fintorgok, mire elmosolyodik. -, apám mindig azt mondta, hogy kerüljem el az ilyeneket - nevetek fel. - Hogy mikor szerettem beléd? Úgy igazából? Miután kiütötted Rob-ot és a kocsiban... A kocsiban kiakadtál, mikor azt mondtam, hogy olyanok vagyunk, mint két idegen és elkezdted sorolni, hogy miket tudsz rólam - nevetek fel halkan az emléken.
  -  Ez mit bizonyít? - hajol egy kicsit közelebb.
  -  Mit? - zavarodok össze egy pillanat alatt.
  -  Hogy már akkor is szerelmes voltam beléd! Csak... Na! - nevet fel zavarában, majd a hajába túr.
  -  Csak...? - kérdezek vissza kíváncsian.
  -  Féltem, hogy te engem... Nem... - sóhajtja, a szavakat keresi.
  -  Értem - bólintok. - De tudod, hogy mennyire örültem, mikor megjelentél nálam a rózsákkal... - ábrándoztam.
  -  De tudod, hogy mennyit nem aludtam aznap? - mosolyog.
  -  Mert szeretsz - bólogatok halvány mosollyal az arcomon.
  -  Most, hogy ezeket mind tudod - áll fel a székből. -, hogy te vagy nekem a legfontosabb, hogy bármit megtennék érted, hogy téged választanálak alvás helyett...
Szóval mind ezek tudatában. Alicia Grace Green - ereszkedik féltérde, én pedig sokkot kapok. -, lennél a feleségem? - mosolyog, majd előveszi a zsebéből a dobozt, amiben egy gyönyörű aranygyűrű van, gyémántokkal kirakva.
   A meglepettségtől szóhoz sem jutok, helyette csak bambán bólintok és hagyom, hogy felhúzza az ujjamra a kerek csodát.
  -  Szeretlek! - emel fel a levegőbe, megpörget, majd megcsókol.
   Megint elkap az a rossz érzés. Ismét Justin-ba kapaszkodok. Elfolytom a kitörni készülő sikítást, majd lehunyom a szemem. Kapaszkodok Justin-ba és a ténybe, hogy elérhető közelségben van és soha többet nem akarom elengedni. De sajnos az élet nem kívánságműsor.

Bocs, hogy ilyen hosszú:$ kicsit elszaladt velem a ló:P Remélem nem baj... :D A következő az utolsó rész:$ ha megvan a szokásos 5komment, rakom is fel:) <3 #loveuguys