8. rész ~Én vagyok a hősöd!

   Bocs, hogy rövid, de ez van:$ Jól jönne néhány komi... Minél több a komment, annál hosszabb a rész! <3

   Amikor felébredek, délután három óra van. Először azt hiszem, csak a szemem káprázik, de nem. Riadtan kimászok az ágyból, de rögtön át is esek a bőröndömön.
  -  A francba - dörzsölöm a csuklóm. Gyorsan összeszedem a fürdős cuccaimat, meg egy pár tiszta ruhát és a fürdő felé veszem az irányt. Justin bentről pont ugyanakkor nyitja az ajtót, mint amikor én kintről. Meztelen felsőtestéről pattanok vissza. Elkapja a karom, mielőtt ismét eltaknyolok.
  -  Hé, te mit csinálsz itt? - néz rám zavartan.
  -  Megyek fürdeni - pislogok.
  -  Rendben, de miért ide?
  -  Mert itt a fürdő? - kérdezek vissza zavartan, mire felnevet és a karomnál fogva húzni kezd. - Hova megyünk?
  -  Ó, a fürdőDbe! - vágja rá.
  -  A fürdőMbe?
  -  Igen, mert a vendégszobának is van sajátja...
  -  Jaaa! - bólintok. Megfogja a két vállam, majd az ajtóval szembe fordít és a fülemhez hajol. Ajkai pár centire vannak tőlem.
  -  Ez a tied, jó Cica? - suttogja, mire kábultan bólintok egyet. Justin megint felnevet és ott hagy.
   Miután lezuhanyoztam, lemegyek a konyhába valami kaját vadászni. Justin valami szendvicset eszik. Állítólag finom... Állítólag. Benézek a hűtőbe, majd eldöntöm, hogy eszek egy mogyoróvajas, lekváros szendvicset. A kenyér és a mogyoróvaj a pulton várt, már csak a lekvár kellett. Justin felnéz a telefonjából és kíváncsian figyel. A lila üveg leghátul van. A frigóba eleve beleférek háromszor. Megvonom a vállam, majd benyúlok. Nem érem el... Nagyon nem érem el. Még egy kicsit nyújtózkodok, de úgy sem nyert. Kicsit beljebb mászok, de még akkor sem. Már félig a hűtőben vagyok, mikor sikerül.
  -  Igen! - kiáltok fel és kiveszem az üveget. Justin döbbenten néz rám.
- Mi van? - kérdezem, de ő csak pislog párat, majd visszafordul a telefonjához. Megcsinálom a szendvicset és leülök Justinnal szembe. - És most...? - kérdezem halkan. - Mi lesz?
  -  Egy kisebb hűtő... - vágja rá, mire kitör belőlem a röhögés.
  -  Jól van na! De... Komolyan kérdeztem.
  -  Nem tudom... Majd minden eldől...
  -  Oké - sóhajtom és beleharapok a "reggelimbe". - Bevetted a gyógyszeredet?
  -  Be - bólint.
  -  Oké!
  -  Figyu, ma el kell mennem. Nem baj ha itthon maradsz egyedül?
  -  Nem, majd kitakarítok - nézek körül szórakozottan.
  -  Te tudod - von vállat és elém tol egy papírt, amin számok vannak.
  -  Ez...?
  -  Riasztó kód, ééés - nyúl a zsebébe, majd lecsap egy kulcscsomót az asztalra. - Oké, ez a pincét nyitja, ez a garázst, ez a kaput, ez pedig a házat - mosolyogja.
  -  Rendben, köszönöm, tényleg - pillantok rá hálásan.
  -  Én vagyok a hősöd, Cica - pattan fel. Kiveszi a kocsikulcsot a zsebéből, majd rám kacsint. Elmosolyodok, ő pedig kimegy.
  -  Igen... Te vagy az én hősöm... - suttogom elpirulva.