Miután Justin lelépett, elkezdek pakolászni. Mindent a helyére rakok, közben pedig zenét hallgatok. Éppen porszívózok és táncolok, mikor Justin hazaér. Már elég későre jár.
- Jaj! - nevet és lever valamit. Hatalmas csattanás és az üvegszilánkok halk "pling-pling"-je töri meg a csendet.
- Justin - lépek oda hozzá.
- Igen - kapja fel a fejét, mint valami gyerek, miután rendetlenkedett.
- Te...? Mit csinálsz? - bámulok rá kerek szemekkel.
- S-semmit - vihogja, és miközben megfordult, lever egy képet.
- Justin! - csattanok fel, mire összerezzen.
- Mi van? - pislog kerek szemekkel és akkor...
- Hülye gyerek! Te füveztél?
- Én? - kérdezi ártatlanul, túl ártatlanul...
- Uram... Segíts! - suttogom és feltuszkolom Justin az emeletre, hogy menjen aludni. Felsóhajtok és összeseprem az antik váza darabjait. Olyan apróra tört, hogy a megragasztása esélytelen. Aztán felveszem a földről a keretet, benne a képpel. Selenával vannak rajta. Boldognak tűnnek. Óvatosan, nehogy elvágjam a kezem, kiveszem a képet és berakom a szekrény fiókjába. A képkeretet szintén. Visszamegyek a konyhába és öntök magamnak egy nagy pohár vizet. Hirtelen, valaki megijeszt. A vizet kiköpöm, a poharat majdnem elejtem.
- Justin Drew Bieber! - lilul a fejem. Megijed és felsprintel az emeletre. A fejemet csóválva feltörlöm a padlót.
- Szomjas vagyok... - hallom mögülem ismét Justin hangját, mire összerezzenek.
- "Maris"... - motyogom, majd elé tolok egy nagy pohár vizet.
- Tessék? - kérdez vissza, mire megrázom a fejem. Vállat von és egy húzásra megissza az egészet.
- Kérsz még? - kérdezem, mire bólint. - Szóval hol voltál? - teszem az asztalra a vizet.
- Itt-ott...
- Oké... Itt-ott jól betéptél, aztán haza toltad a segged..
- Hé! Ez az én házam!
- Igazad van... - állok fel. - Megyek is! - indulok az emeletre.
- Allie! Gyere vissza! - indul utánam. - Hééé! - kapja el a vállam. - Nem mész innen sehova, tudod! Én vagyok a te hősöd! - mondja kerek szemekkel, majd megölel.
- Tudom - suttogom.
***
Lent ülünk az étkezőben és pizzát eszünk.
- Justin... Összetörted a képet...
- Melyiket?
- Amin Selenával vagytok... - mondom, mire felpattan.
- Hol van?
- Beraktam a szekrénybe... - motyogom, mire eltűnik. Felállok és odamegyrk mellé. A képet nézi.
- Ennyi volt, igaz? - kérdezi halkan.
- El kell engedned!
- Nehéz...
- Tudom! De minden rendben lesz!
- Megígéred?
- Megígérem - mondja, majd megfogja a kezemet.
- Gyere, kihűl a kaja... - mosolyog és maga után húz, vissza az étkezőbe.
nagyon szeretem a blogodat siess a kövivel :)
VálaszTörlésköszönöm:) már készül <3
TörlésEz nagyon jóó. Gyorsan köviit.:DD
VálaszTörlés